Ez volt az utolsó 3 napban. GA meghívott egy bemutatóra. Gondoltam nála lesz Milánóban, aztán kiderült, hogy valahol Ancona-tól délre lesz. Sebaj, már rég vágytam egy ilyen kiruccanásra.
Előszőr életemben kipróbáltam en is a “ló kosztot” és a WizzAir bergamói járatával mentem-jöttem. Ez még előnyös is, mert közelebb van Calco-hoz mint a Malpensa vagy a Linate. Persze, mint minden románok által intenzíven használt repülőn, landolásnál itt is megtapsolták a pilótát. Nem értettem soha ezt a szokást. Ennek alapján meg kéne tapsolni a troli sofőrjét is mielőtt a megállóban leszáll az ember.
Két újdonságban volt részem ezen az úton.
Első San Benedetto-ban, ahol keserves keresgélések után találtunk egy éttermet, ahol nem turisták voltak a vendégek és friss halétkekkel szolgáltak. Így esett, hogy ráját ettem (Steve Irwin megbosszúlva!!!) meg valami rákot. Ízletes volt mindkettő. Sőt, mondhatom, hogy még fogok ilyet enni. De csakis ott ahol tudom, hogy helyben volt kifogva.
Második pedig másnap mikor vonattal kellett Bergamóba visszatérnem. Bologna-ban váltottam és Milanóig az új Freccia Rossa nevű vonattal mentem. 200 km egy óra alatt! 300 km/h és komfort. Életemben először, a jegykezlő nem izadtságtól bűzlött, hanem szépen mosolygott és finom parfümje csiklandozta az érzékeimet. Remélem még lesz alkalmam ilyen vonattal utazni. Nagyon hatékony és kellemes.
Ja, és visszafele, a kolozsvári landolásnál újból tapsoltak a hülye utasok. Nem értem….
Legutóbbi hozzászólások