Mikor ideköltöztem Kolozsvárra, gondoltam: “most aztán hallok sok szép magyar szót!”. Aztán jött a hideg zuhany. Legtöbbször, amikor magyar beszédet hallok, az általában szépen kicsavart tájszólás (ismeretlen tájakról), jól megspékelve román szavakkal. Borzalom!!!!
Minap is bemegyek egy üzletbe valamit vásárolni. Előre jelzem a magyar elárusítónőnek, név szerinte Tünde, hogy számlát is kérek. “Persze!” jön a kedevs válasz. Aztán kinyomtatja a nyugtát és hozzáteszi: “Le is pecsételem!”. Nyujtaná is felém, mikor mondom: “Számlát is kérek”. Pár másodperc bamba nézées után: “Fakturát?!” “Nem”, mondom, “számlát!!!!!” Az a kis cetli az nyugta és nem számla.
Ha ebben a városban van az erdélyi magyar nyelv bölcsője, akkor az már rég rossz. Akkor már inkább költöztessék át Udvarhelyre, Szentgyörgyre vagy Kézdire, mert ott legalább igazi a tájszólás. Meg vicces is (lásd: http://bozso.wordpress.com/2008/11/29/nyelvlecke-ii/)
Legutóbbi hozzászólások